e-Kormányzat: rendeletek, határozatok  ·  Honlaptérkép  ·  Levélküldés 2019. július 23. kedd, Lenke napja 
A faluról
Önkormányzatunk
Polgármesteri Hivatal
Intézmények
Civil szervezetek
Egyházak
Hasznos információk
Hírarchívum
Vállalkozói oldal
Általános közzétételi lista
Közbeszerzés
 

A farsangból a böjtbe

 

 

A farsangok - merthogy van belőlük három is - a következők: Vízkereszttől (január 6.) Hamvazószerdáig (idén március 5-ig) terjedő kötött időszak, tulajdonképpen a rövidebb egyházi évközi idő a nagyfarsang, húsvéttól pünkösdig a zöld- vagy bárányfarsang, illetőleg Szent Mihálytól Katalinig a kisfarsang. Főként a mostani, a nagyfarsang a lakodalmak és a bálozások ideje volt, amikor is megkoronázták a fiatalok a karácsony ideje alatt szövődött szerelmeket: eljegyzés után csaptak nagy lakodalmakat. Mert hogy ilyenkor értek rá. Már a kereszténységet megelőzően a mérsékelt égöv országaiban mindenütt együtt járt ez a terminus a telet lezáró, tavaszt kezdő rítusokkal, zajos mulatságokkal, bőséges evés-ivással. A tél és a tavasz szimbolikus küzdelme ekkor teljesedik ki. A telet jelképező bábot elégetik vagy "vízbe fojtják", ez a téltemetés, télkihordás.

Az egyház hosszú évszázadokon át üldözte a pogány szokásokat, így a farsangolást is. Később azonban -- megtisztítva e hagyományokat -- megpróbálta kereszténnyé tenni. Régen a latinok ekkor tavaszünnepségeket tartottak, a rómaiak kecskét szenteltek az isteneknek, a görögök Dionüszosznak áldoztak. A középkorban is folytatódtak ezek a jelmezes mulatságok. A reneszánsz Firenzében Lorenzo il Magnifico, a Medici-család tagja volt az álarcosbálok védnöke; Róma a lóversenyeiről (Corso) vált híressé.

Manapság Párizsban, a farsang lezárásaként, álarcosok vezetik körül a városban a kövér ökröt (boeuf gras); Spanyolországban rendkívül fényes, álarcos felvonulásokat tartanak. Európában a legnagyobb érdeklődést a velencei karnevál vonzza, mely maszkjaival azt sugallja, hogy a világ nem más, mint színjáték. Híres még a nizzai, a rajnai és a kölni karnevál. Itt hamvazószerdán a nők, a férfiakat kizárva, asszonyfarsangot tartanak. Villachban farsangszombaton az egész város jelmezt ölt, és a polgármester egy napra átadja a hivatalát a farsangi hercegnek (Fidellius).

Amerikában is ünnepelnek ilyenkor. A legrégebbi karnevál a New Orleans-i, de a leglátványosabb a Rio de Janeiro-i. Ez évente 300.000 turistát vonz. Ekkor mérkőznek meg egymással a legjobb szambaiskolák, jelmezkészítők és táncosok is.

Az egyház tehát elfogadta, hogy böjtelő idején a vidámság, az egészséges életöröm uralja a lelkeket. A vallási tradíció, az egyházi előírások és a liturgia azután valójában egymás mellett, szoros kölcsönhatásban élt a néphagyománnyal: ebben az időszakban olvassuk az evangéliumban a kánai menyegző történetét Jézus első csodatételéről, amikor borrá változtatja a vizet. De ekkor van Mária eljegyzésének ünnepe is (január 23.), amelyet a népi vallásgyakorlatban felújítva még ma is több helyütt megtalálunk: Nógrádban, illetve a Palócföldön sokak által kedvelt ünnepi alkalom.

 

Az újjáéledő természet mintájára a farsangolás fő motívuma a párválasztás és a házasság volt, így azok a leányok, akik farsang végén pártában maradtak, bizony nem kerülhették el a kicsúfolást. Azonban a mai embernek a farsang leginkább az álarcos bálokat jelenti.

 

Az első bált 1385-ben VI. Károly és Bajor Gizella esküvőjén tartották. Szigorú erkölcsei miatt lassan terjedt el ez a fajta társas táncmulatság. A feszes női ruhákon Medici Katalin lazított, és ezért vezette be az olasz eredetű álarcok használatát. A mai formájában XVI. Lajos uralkodása alatt vált divatossá, de ekkor még csak az udvar rendezhetett bálokat. Az első arisztokrata és gazdag polgári bál 1715-ben, a párizsi operában volt. A XIX. századtól szerveztek jótékony célú és megyebálokat is, amiken több társadalmi réteg is részt vehetett.

Falvakban is rendeztek táncmulatságokat, melyek a házasságok előhírnökei is voltak. A lány a neki tetsző fiúnak farsangvasárnap egy bokrétát küldött. A legény az általa választott lány csokrát viselte, és őt vitte először táncba.

Már Mátyás király idejéből ismerünk feljegyzéseket a farsangi álarcviselésről és állatalakoskodásról. A maskarák hajdanán megszemélyesítették a telet, a tavaszt és az úgynevezett vegetációs démonokat, visszautalva a kereszténységet megelőző időszakra -- gondoljunk csak a máig élő busójárás hagyományának ijesztő maskaráira. Az álarcok a gonosz, rontó szellemek megtévesztésére és elriasztására szolgáltak, némelyiknek viszont a termékenység előidézésére varázshatalmat tulajdonítottak. Ugyanakkor maszk nélkül is megjelenik a tél és a tavasz küzdelme, a farsang és a nagyböjt elkülönülése, a néphagyomány szavaival: "Konc vajda és Cibere vajda harca". Már maga a farsang szó is jól tükrözi az ünnep értelmét: a német "fasching" magyarosítása, amely a "fasten"-ből (böjtöl, koplal) eredeztethető. Farsang tehát a szigorú nagyböjt előtti lakmározások ideje is: a kiadós, sokféle étel- és italfogyasztással jelképesen a természetet kívánták hasonlóan bőséges termésre késztetni. A farsangi napoknak vannak jellegzetes tájnyelvi elnevezései, például a farsangvasárnapot megelőző kövér- vagy zabálócsütörtök, utalva a farsangi ételek elkészítésének kezdetére. Húshagyókedd, farsang utolsó napja pedig a hosszú böjt kezdetét jelzi. A hamvazó- vagy böjtfogadószerda a böjt megkezdésének első napja. A csonkacsütörtök elnevezés arra utal, hogy ezen a napon még elfogyaszthatták a farsangi ételmaradékot.

 

Ördögök ünnepe

 

Nagyfarsang-nak idejét féktelen eszem-iszomkodásai és szilaj mulatozásai miatt az egyház az ördögök ünnepeként emlegette. Egy XVII. századbeli ismeretlen krónikás így ír: "Az ördögnek szánt ünnep ez, az esztendőnek olyan időszaka, amikor az emberi bolondsá-gok elemi erővel törnek elő. S úgy tetszik, mintha az emberek szégyellnék kicsapongásaikat, ezért rejtik el ábráza-tukat álorca alá..." Igaz, az egyház az utóbbi században engedményeket tett, ám az ok nélkül való duhaj lármázást ma sem szeretik az idősek.

A nagyfarsang tele van olyan névnapokkal, amelyekhez számos hagyomány: hiedelem és babonaság is kapcsolódik, de megtaláljuk az időjárási regulák sorát is. Január egyik jelentős hiedelemnapja Vince, mely ha megcsordul (mármint napján a ház erezete), akkor megtelik a pince - borral.

Jóra forduló Pál (január 25.): "Ha Pál fordul köddel, jószág hullik döggel", "Ha fényös Szent Pál, mindön termés szépen áll". Ezen a napon a jó idő jó termést, a köd pusztulást, a szélvihar háborút fog hozni. Régen ekkor pálpogácsát sütöttek. A család minden tagja a nyers pogácsákba libatollakat szúrt. Akinek a tolla sütés közben megperzselődött, még abban az évben számíthatott a halálra. Terményvarázsló szokás volt, hogy a tarisznyát és a szitát fordítva akasztották vissza a szögre.

Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.): Ezen a napon a templomokban gyertyát szentelnek még ma is Mária tisztulásának és Jézus jelképeként. A szentelt gyertya megóv a villámlástól, jégesőtől, gonosz kísértéstől.

Balázs (február 3.): Szent Balázs örmény orvos-püspök volt. Az ő emlékére tartják a balázsolást (a gyerekek házról házra járva adományokat gyűjtenek) és a Balázs-áldást -- odatartjuk állunkat a szentelt gyertyák fölé, hogy ne legyünk torokfájósok.

Tizedikén a Szeged tanyai gazdák oltóágakat szedtek, hogy legyen mit oltani gyümölcsfáikra és szőleikre, ha a szükség megkívánta.

Tizennegyedikén Bálint napja van, amikor a régi gazdaasszonyok már kotlót ültettek, mások meg épp ezen a napon nem ültettek. Napjainkban valentinoznak idősek is, nem csak a fiatalok, pedig szépen hangzana így is: "Szeretettel hívlak benneteket lányok, fiúk egy kis bálintozásra."

Tizenkilencedikén megszólal a tavasz hírnöke a pacsirta. Ügyesebb gazdaasszonyok ilyenkorra már vetegetik a borsót, a petrezselyem magot, duggatják a fokhagymát, s ha nincs hó, már látható, tett-e kárt a fagy az őszi vetésekben.

 

Farsang farka (a farsang utolsó három napja): Ilyenkor tartották a mulatságokat, bálokat és a legtöbb lakodalmat is. Gonoszűző, tisztulást adó, termésvarázsló a farsang farkának minden szokása. A legismertebb a délszlávok busójárása. A viselkedésük, mozgásuk rituálisan megszabott. Sok helyen a jelmezesek kis párbeszédes jeleneteket is előadnak. Ezek közül a leglátványosabb a rönkhúzással összekötött mókaházasság, melyen a párok egy kidöntött fát húztak végig az úton. Ezt csak akkor rendezték meg, ha abban az évben ott nem tartottak lakodalmat. Volt olyan település, ahol ezen a három napon nem dolgoztak, nehogy betegek legyenek. Szokás volt még a vénlány- és vénlegénycsúfolás. Ilyen például a tuskóhúzás, amikor egy tuskót egy vénlegénnyel húzatnak el egy vénlány házáig.

Néhol húshagyókeddet a bakkuszok napjának is hívták, mivel a legények jelmezbe öltözve, táncolva, nyárssal a kezükben járták az utcákat. Végül a fonóházban kötöttek ki, ahol levették az álarcaikat és megették, amiket kaptak. Szerették az utcán bámészkodó embereket bekormozni. Máshol ezen a napon tartották a különböző ügyességi próbákat. A legelterjedtebb a gúnárnyakasztás volt. Ezen főleg a mészároslegények vettek részt, mivel a mesterré avatás részét képezte.

Egyes hiedelmek szerint aki a farsang utolsó napján hal meg, a pokolba jut, mert a mennyország zárva van. Sok tormát használtak, mert úgy gondolták, hogy az egy mágikus, gonoszűző szer.

Ebben az évben február 18-ra esik a farsangvasárnapja, azaz, 18-19-20-a lesz a húshagyók három napja. Az előtte való hét csütörtöke a zsíros- vagy zabálócsütörtöktől, amikor megtömjük még jó falatokkal a (gyomrunkat. De eszünk a farsangokban is, sőt a Hamvazószerdára következő csütörtökön is, mely napnak régi neve farsangfarka. A böjtöt Hamvazószerdától szigorúan (ma is) tartók azonban nem engedtek az ördög csábításának már farsangfarkán sem. "Azért öltünk farsangfarkán húsfélét és zsírosat, mert a disznóvágásból sok romlandó veszött vóna ellenkező esetben kárba."

Húshagyó három napján nagy bálokat rendeztek a korcsmárosok és a fiatalság. Vasárnap és kedden a fiatalok mulattak, hétfőn pedig a házasok, akik batyuban vittek bort, pogácsát és zsírban sült fánkot. Eme utóbbit azért ették, hogy a nemsokára érkező böjti szelek ne vigyék le a házuk tetejét.

A keddi bált éjjel tizenegy órakor "széjjelharangozta a harangozó". A legények csoportokba verődtek és egy-egy fatuskóra annyi kötelet kötöztek, ahányan voltak. A tuskót (mások faderekat) olyan lányok háza felé húzták dalolva, aki kimaradt a farsangból. Vagyis, nem kérte meg senki és öreglány maradt. Egy legény papnak öltözve kormozgatta azokat, akikkel haladtukban találkoztak az utcán. Mire azonban reggel megszólalt a misére szóló első harangszó, már feltisztálkodva mentek a templomba hamvazkodni.

"Amikor a szentölt hamu a homlokunkra került és mondta a pap, hogy ’Porból lettél, porrá löszöl’, már nem illött bolondozni, és attúlan kezdve a bűjtöt is szigorúan mögtartottuk."

 

A böjtös negyven napban az egyház tiltja a vigadozást, még a lakodalmat is, hogy megtisztult testtel és lélekkel várják az emberek a húsvétot, a megváltó Krisztus feltámadását. Gazdagság és szegénység, dúskálás és koplalás, mulatozás és lelki elcsendesülés jellemzi tehát farsang és nagyböjt találkozását. A tobzódás ellensúlyozására azonban mind a mai napig a legtöbb templomban lelkigyakorlatokat és szentségimádást tartanak, jóllehet ezek a "szentséges" ájtatosságok a II. vatikáni zsinat után erősen háttérbe szorultak. "Aki legény éjjel, legyen legény nappal is!" -- tartották, vagyis aki a szombati bálon hajnalig jót mulat, annak azért vasárnap illik elmennie a templomba is..

 

Mány község honlapját a jacsa.NET készítette. A szerkesztők névsorához kattintson ide!