e-Kormányzat: rendeletek, határozatok  ·  Honlaptérkép  ·  Levélküldés 2019. október 23. szerda, Gyöngyi napja 
A faluról
Önkormányzatunk
Polgármesteri Hivatal
Intézmények
Civil szervezetek
Egyházak
Hasznos információk
Hírarchívum
Vállalkozói oldal
Általános közzétételi lista
Közbeszerzés
 

Gyertyaszentelő Boldogasszony

 

 

 Urunk bemutatásának ünnepét a népi hagyomány Gyertyaszentelő Boldogasszonynak nevezte el, mert a magyar népi vallásosság szívesen fűzi az ünnepeket Mária alakjához. Azonban ez a mai ünnep nem Mária-ünnep, amint már az ünnep hivatalos neve is mutatja: Urunk bemutatásának ünnepe, vagyis az Úr, Jézus Krisztus egyik ünnepéről van szó. Urunk bemutatásának ünnepén arra az eseményre emlékezünk, melyet az evangéliumban hallottunk: Jézust születése után negyven nappal bemutatják a jeruzsálemi Templomban, hogy a mózesi törvény előírásainak eleget téve Jézust mint elsőszülöttet kiváltsák.

 

Ekkor van szokásban, hogy az Egyház megáldja az égő gyertyákat. Ezért is nevezte el a magyar nép ezt az ünnepet Gyertyaszentelő Boldogasszonynak. A gyertyaszentelés szokása onnan ered, hogy a nyugati egyházban ezt az ünnepet a fény ünnepének is nevezték. Valamint a templomban való bemutatás eseményei között szerepel az agg Simeon hálaénekében egy utalás a világosságra: "hogy világosság legyen (Jézus): kinyilatkoztatás a pogányoknak és dicsőség népednek Izraelnek." 

Az égő gyertyát a Katolikus Egyház sokféle módon használja. Mindenekelőtt a szentmisék alkalmával mindig ott égnek a gyertyák az oltáron. A kereszteléskor a megkeresztelt égő gyertyát kap kezébe. Esküvő alkalmával az ifjú pár égő gyertyával kezében fogadja a nászáldást. S egy régi szokás szerint a haldokló kezébe égő gyertyát helyeztek, mintegy megvalósítva Jézusnak a felszólítását: "Legyen csípőtök felövezve és égő gyertya kezetekben. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják vissza a menyegzőről, hogy mihelyt megjön és zörget azonnal ajtót nyissanak neki." Halottak napján égő gyertyákat helyezünk elhunyt szeretteink sírjára.

Az égő gyertya tehát végigkíséri az embert a bölcsőtől a sírig; Az égő gyertya fénye megvilágítja az ember egész életét, születésétől haláláig. Az égő gyertya ebben az értelemben szimbolizálja, jelképezi a lét, az élet értelmét. Mert a kezdetek kezdetén a világ teremtésekor az első, amit Isten megteremtett a világosság volt: "Legyen világosság! És világosság lett" S a földi életünk végén is ott vár bennünket a világosság: "Krisztus világossága fényeskedjék nekik mindörökké" - imádkozzuk a megholtakért.

A gyertya a legősibb fényforrások egyike. Sajátos tulajdonsága, hogy magában hordozza energiaforrását, ezért egymaga elég a világításra. Nem így a villanylámpa. Bármilyen természetesnek is tűnik ma már, hogy egy mozdulattal felkapcsolom a villanyt és az ég, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a villanyégő nem magában hordja az energiáját, nem magától ég. A villanyvezeték végén valahol messze ott egy erőmű bonyolult rendszere. S ha a ebben a rendszerben bárhol is bekövetkezik egy hiba akkor hiába nyomogatjuk a kapcsolót: a lámpa magától nem fog égni. Néhány évvel ezelőtt New Yorkban, a világ legnagyobb városában 36 órás áramszünet volt, ami óriási pánikot keltett a világ legnagyobb városában. Milyen jó volt azoknak, akiknek valamelyik fiókja mélyén ott volt egy gyertya, ami magában hordozza fényét. Milyen jó azoknak, mennyire boldogok azok, akik a hit fényét magukban hordozzák. Akik nem pótszerek után futkosnak, hanem hitükből merítik erejüket. Mennyivel bölcsebben ismerik fel az élet helyzeteit és oldják meg a problémákat.

Az égő gyertya másoknak világít miközben világít, önmaga lassan elfogy. Az égő gyertya jelképezi az önzetlen áldozatos szeretetet. S ahogyan a gyertyák között a legnagyobb a húsvéti gyertya, amely magát Krisztus jelképezi, úgy ez mutatja, hogy senkinek sem sincs nagyobb szeretete, mint Krisztusnak, aki életét adta értünk. Az ő szeretete világít a bűn sötét éjszakájában. Nekünk pedig őt követve kell másoknak világító fényességgé lenni.

Az égő gyertya a virrasztás jele. Húsvét éjszakáján az ókeresztények égő gyertyával a kezükben várták az örömhírt: Feltámadt Krisztus! A mai evangéliumban hallott agg Simeon és Anna prófétaasszony is mintegy égő gyertyaként várták a kapott ígéret beteljesedését: a Megváltó megszületését. Ti, idős testvéreim, sokan magatokra ismerhettek ebben a két idős emberben, Simeonban és Anna prófétaasszonyban. Hiszen ti is egész életetekben kitartottatok Isten mellett, igyekeztetek szeretetben élni. Fölneveltétek gyermekeiteket, megláthattátok unokáitokat, s most már csak egy vágyatok van: találkozni azzal, meglátni azt, akire rábíztátok életeteket, aki oly sok mindenben segítségetekre volt - találkozni Jézus Krisztussal, s az Atyával. ti is elmondhatjátok már az agg Simeonnal: "Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, Mert szemeim meglátták Szabadításodat..."

Íme mennyi mindent jelképez az égő gyertya kezünkben. De igazából mindez csak akkor jelent valami, ha valóban aszerint élünk, amit a gyertya jelképez. Ha valóban Istenben látjuk életünk világosságát és értelmét. Ha valóban magunkban hordjuk a hitet, mint a gyertya energiáját, hogy azzal oldjuk meg az élet nehéz helyzeteit. Ha valóban másoknak világít életünk áldozatos szeretettel, mint Krisztus élete, s mint a Krisztust jelképező nagy húsvéti gyertya. Ha valóban várjuk a Krisztussal való találkozást, mint az agg Simeon és Anna prófétaasszony.

Azt kérjük, a mai napon a Mindenható Istentől, hogy azokká legyünk valóban életünkben, mint amit az égő gyertya jelképez, vagyis igazi Krisztusban és Istenben bízó keresztényekké.

 

Mány község honlapját a jacsa.NET készítette. A szerkesztők névsorához kattintson ide!