e-Kormányzat: rendeletek, határozatok  ·  Honlaptérkép  ·  Levélküldés 2019. július 23. kedd, Lenke napja 
A faluról
Önkormányzatunk
Polgármesteri Hivatal
Intézmények
Civil szervezetek
Egyházak
Hasznos információk
Hírarchívum
Vállalkozói oldal
Általános közzétételi lista
Közbeszerzés
 

Cibere vajda és Konc király...

avagy böjti népszokások dióhéjban

 

Rövid, történeti áttekintés:

Nagyböjt az Érdy-kódexben negyvenlőböjt, az egyházi évben hamvazószerdától húsvétvasárnapig terjedő, Jézus negyven napi böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékezetére szentelt negyvennapos időszak. A húsvétot megelőző böjt kezdetben csak nagypénteken és nagyszombaton volt szokásban. Kr.u. 336-tól már magában foglalta a húsvétot megelőző hetet is. A negyven napos böjt a 4. sz.-tól fokozatosan alakult ki. A római egyházban a 7. század elején vált szokássá a hamvazószerdával kezdődő böjt. Ezt a szokást II. Orbán pápa 1091-ben iktatta törvénybe. A középkori alapítványi és kolostori templomokban a böjt az alleluja-temetéssel vette kezdetét, s ezt hetvened-vasárnap előtti szombaton tartották. Azonban a böjt kezdete általában hamvazószerda volt, amit a farsang utolsó napja, húshagyó kedd előzött meg.

 

Néhány nagyböjti népszokás, eledel:

Vannak szokások, amelyek ma már sajnos kiveszőben lévő hagyományok, amelyekről ma már talán nem is hallhatunk máshol, csak néprajzi konferenciákon, vagy esetleg egy-egy lexikon megsárgult oldalain olvashatunk. De ez is szerves része népünk ragyogó kincsestárának!

 Ide köthető a böjt és a farsang jelképes párviadalát színre hozó dramatikus játék, a Cibere vajda és Konc király. Ez az igen elterjedt szokás főleg Erdélyben maradt fenn, ahol a farsangi szokások keretében szalmabábokkal is eljátszották a tréfás küzdelmet. Cibere vajda neve a böjti ételt, a ciberét jelképezi, Konc király pedig a húsos, zsíros ételeket. Csíkrákoson hamvazószerdán kora reggel kiküldték az öregek a gyermekeket a falu melletti Csere-dombra, hogy összeszedjék a késeket, villákat, karddarabokat, amelyeket a verekedés közben Cibere és Konc elhullatott.

Cibere vajda győzelmével tehát elkezdődött a böjti időszak, amelyhez a népi hitvilágban különböző hiedelmek fűződtek. Többfelé élt például az a képzet, hogy aki a kántorböjt napjain (szerda, péntek, szombat) következetesen megtartja a böjtöt, előre értesül halála napjáról.Nagyböjti szokásainkkal mostohábban bánunk, mint a karácsonyi vagy újévi ünnepkör dédelgetett hagyományaival, vagy egy-egy névnap körül kialakult kultusszal. Pedig a nagyböjt előkészületi időszak: hitünk alapjára, a feltámadásra készülünk.

 

De lássunk néhány szokást, hagyomány-szemet dióhéjban:

A múlt század végén még igen sok vidéken szokásban volt, hogy a zsíros edényeket hamvazószerdán elmosták, s csak húsvétkor vették elő azokat. Húst és zsíros ételt nem ettek, külön edényben, olajjal vagy vajjal főztek. Elterjedt étel volt a korpából készült savanyú leves.

Erdélyben többfelé emlegetik még a legidősebb emberek a negyvenelést, ami abból állt, hogy aki tartotta, az csak egyszer evett napjában. Hamvazószerda volt az úgynevezett böjtfogadó. Fogadott böjtnapot tarthatott egy egész falu egykori tűzvész, jégverés, döghalál, marhavész, pestis, vagy tömegszerencsétlenség emlékére azért, hogy az meg ne ismétlődjék. Tudunk azonban egyéni fogadott böjtről is, amelyet valamilyen különös cél elérése érdekében fogadtak, például: egy beteg családtag gyógyulásáért, haldokló szép haláláért; gyermekáldásért; jó férjért, vagy éppen ellenkezőleg: valakire böjtöt fogadnak azért, hogy az legyen beteg, vagy haljon meg. Ez az úgynevezett ráböjtölés, amelynek során a böjtöt fogadó személy a szokásos böjti napokon kívül a hétnek még egy napját (rendszerint szombatot) megtartotta böjtnek, hogy ezáltal halálos betegségbe döntse azt a személyt, akire a böjtöt fogadta. Böjtöt fogadott például a megesett leány a legényre, ha az nem vette el. A ráböjtölés a vétkesnek tartott személy haláláig tartott. Ha azonban igazságtalanul fogadtak böjtöt valakire, akkor az betegedett meg, aki böjtölt, "visszaszállt rá az átok".

 

Böjti népszokások Kemenesalján

Sümeghy József evangélikus lelkész jegyezte le, hogy böjt idején minden családnál minden este az időszaknak megfelelő egyházi éneket énekeltek. Voltak gyülekezetek, amelyekben minden reggel volt könyörgés az iskolában, mielőtt elkezdődött volna a tanítás. Leginkább az asszonyok és a felnőtt lányok vettek részt ezeken a könyörgéseken. "Az iskolapadok nagyok voltak, az asszonyok, édesanyáink padjainkban ültek velünk" -- idézi egyik adatközlőjét Sümeghy. "Az a gyerek volt a legboldogabb, aki mellett édesanyja ült. Tanítónk felesége mindig részt vett ezeken a könyörgéseken, és én nagyon boldog voltam, mert mindig mellém ült. A könyörgés tényleg könyörgés volt. Ének, imádság -- buzgó hitű egyházi tanítónk végezte. (Ott helyben lelkész nem lakott.) Szívből fakadó imádságai most is bennem érződnek."

 

Nemcsak az imádság, hanem a tányéron lévő étel is jelezte, hogy már böjt van. Gyakran főztek sós vízben nagy szemű magyar babot, amelyet lófogú borsónak is neveztek, sőt, "lutheránus babnak" is. Ezt nemcsak ebédre, vacsorára készítették, hanem napközben is fogyasztották. Néhol szemes kukoricát főztek. Különös böjti eledel volt a csiripiszli, más néven csíramálé vagy szaladós, szaladé. Kicsíráztatott búza és rozs keverékéből készítették. Amikor a csíra már egy centiméter nagyságú volt, mozsárban megtörték, levét kisajtolták, liszttel elegyítve cseréptálakban, kemencében megsütötték, és ételként fogyasztották. Böjti étel volt a kukoricamálé is. A kukoricalisztet tejjel leforrázták, kirakták a fejes káposzta tiszta levelére, és kemencében megsütötték.

Érdekes volt a nagypénteki étkezés: aszaltszilva-levesből (rántás és habarás nélkül, csak a maga levében megfőzve) és mákos tésztából állt. Egy másik variáció szerint ugyancsak aszaltszilva-levest ettek, de túrós tésztával és vajjal. Nagypénteken sohasem reggeliztek; vacsorára főtt tojás volt kenyérrel.

 

Jóslások, ruházkodás:

Természetesen nem hiányzott ebben az időszakban sem az időjóslás. E szerint a böjti szelek szárítottak, és a tavasz hangulatát hozták.

 

A legtöbb településen a két világháború közötti időszakban még viseletben jártak templomba. Így például Aszódon a "földművesek asszonyai és leányai" böjt és advent idején feketében, egyébként pedig színes népviseletben mentek a templomba. A Pozsony megyei Alsószeliben böjtben, nagypénteken az asszonyok, lányok fekete kendőt viseltek; Csákváron, Gyékényesen a nők sötét ruhában mentek a templomba. Mendén is fekete ruhát viseltek a böjti időszakban. Baksa Brigitta néprajzkutató gyűjtéséből azt tudhatjuk meg, hogy a lányok -- az oltárterítő színének megfelelően -- lila szalagot kötöttek a hajukba. Rádon délután is annyian jártak istentiszteletre, mint délelőtt -- rendszerint megtelt a templom, és nagyon szerettek énekelni. Marcalgergelyiről feljegyezték, hogy "böjt idején megtelik a templom. Egyébként normális."

 

Böjtmás hava jeles-napjai:

  • Március 1. Albinus püspök ünnepe. A székelyek a napfeljötte előtt merített kútvizet üvegben eltették, tudván, hogy az mindenféle betegség ellen használ. Marosnagylakon a szemetet hajnalban összeszedik, a harmadik szomszédba szórják, hogy a bolhák mind odamenjenek.
  • Március 12. Nagy Szent Gergely pápa ünnepe. Vetőnap a hüvelyesekre, a palántás növényekre. Szamosháton ezen a napon eresztették ki a méheket, mégpedig az égre nem nézve, hogy a raj magasra ne szálljon.
  • Március 19. Szent József ünnepe a Sándor utáni meleghozó nap. Szamosháton azt tartják, hogy József után már kalapáccsal sem lehet visszaverni a füvet a földbe. Ha ezen a napon megdördül az ég, Péter--Pálkor jég veri el a határt, viszont jó bortermés várható.
  • Március 21. Szent Benedek ünnepén hagymát vetnek és zsírt szentelnek. Az ekkor vetett fokhagyma szép és nagy gerezdű lesz.
  • Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe. A gyümölcsfákat mise után kezdik beoltani. Csíkszentkirályon ezen a napon "jő fel a föld fagya", nem is vetnek ennél korábban, mert a mag "fölpárolódna".
  • Április 1. Szent Hugó ünnepe. Júdás április 1-jén akasztotta fel magát, ezért szerencsétlen nap: az ekkor született hamar meghal, aki ekkor betegszik meg, nem gyógyul meg. Nem jó ezen a napon tyúkot ültetni, esküvőt tartani, útnak indulni stb.
  • Virágvasárnap. Ekkor szentelik a gyermekek által szedett barkát. A szentelményt gyógyító, gonoszűző hatásúnak hitték. A palócoknál a virágvasárnapi templomszemetet gyümölcsfa alá öntik. Ezt az ünnepet követi a nagyhét, más néven sanyarúhét. A ház, istállók, ólak meszelésének, tisztításának, tapasztásának ideje. Sokfelé nem mosnak ezen a héten, mert ha ruha szárad a padláson, nyáron majd bőrt száríthatnának, azaz dögvész lenne.
  • Nagypéntek. Jézus keresztre feszíttetésének napja. Csíkmenaságon nem dolgoztak, a jószágot, állatot is pihentették. Szokás volt ezen a napon a pilátusverés, pilátusütés. Amikor a pap a Miserere mei kezdetű zsoltár elolvasása után a misekönyvet az oltár lépcsőjéhez ütötte, az asszonyok összecsapták imakönyvüket, a férfiak pedig nagy zajjal a padot, a gyermekek a földet verték. (A Jézus halálakor megrepedt templomi kárpit széthasadásának hangját felidézendő tették ezt.)
  • Nagyszombat. A nagycsütörtökön eloltott tűz helyett most szenteléssel újat gyújtanak. Ekkor történik az ételszentelés is. A megáldott étel neve: kókonya. Kalácsot, sonkát, tojást, tormát, sót, bort, pálinkát visznek ilyenkor a templomba.

Lassan a végére értünk. Összefoglalásként mit is írhatnék? Szeretem hagyományainkat. Ne hagyjuk kiveszni őket, pótolhatatlanok!

 

Kémenes Lóránt  és Veres Emese-Gyöngyvér írásai alapján 

 

 

 

Mány község honlapját a jacsa.NET készítette. A szerkesztők névsorához kattintson ide!