e-Kormányzat: rendeletek, határozatok  ·  Honlaptérkép  ·  Levélküldés 2021. február 27. szombat, Ákos, Bátor napja 
A faluról
Önkormányzatunk
Polgármesteri Hivatal
Intézmények
Civil szervezetek
Egyházak
Hasznos információk
Hírarchívum
Vállalkozói oldal
Általános közzétételi lista
Közbeszerzés
 

Salve, Regina

 

Szőke Ágnes latintanár[1] ismertetője

Elhangzott a Magyar Katolikus Rádió 2008. 06.17-i adásában

  

Sok vallásos közösségnek szokása, hogy a Szűzanyát a Salve Regina kezdetű, latin nyelvű énekkel köszönti; pontosabban: énekli búcsúzásul a közös imádkozás vagy litánia végén. A szokás nyilván onnan ered, hogy ez szokott lenni a szerzetesek esti imájának záró antifónája a Pünkösd utáni időszakban. De miért énekeljük még mindig latinul? Többek közt azért, mert közismert magyar fordítása, az "Üdvözlégy, Királyné, Irgalmasság Anyja", imaként szép ugyan, de nem vers, és a Salve, Regina dallamára énekelhetetlen.

 

Nézzük meg, mi olyan lefordíthatatlanul szép ebben a latin szövegben!

 

A kezdete: salvě, szokásos köszöntés a latinban, de a hangzásában, jelentésében egyaránt szép rěgīna ünnepélyessé teszi. Ez a rěgīna egyébként nem király, hanem király, tehát önálló hatalommal rendelkező személy. Itt az énekben -- ahogy a Regina női névben is -- a klasszikus latintól eltérően rövid e-vel ejtjük, ahogyan a salve végső magánhangzóját is. Így a Salve, Regina egy verssort, mégpedig adoniszi (tehát "szépséges") verssort alkot. A mater megszólítás a Szűzanya esetében gyakori, de itt most egy gyönyörű fogalommal alkot birtokos szerkezetet. Ez a fogalom a misericordia, amit egyébként a pogány rómaiak is istennőnek képzeltek, szó szerint azt jelenti: könyörülő-szívűség. A szó második eleme ismerős lehet sokaknak: cor -- aminek a ragozási töve cord -- a szívet jelenti sok gyógyszer nevében is. A szívre való utalás után szinte természetes a vita megszólítás, ahogyan a hétköznapi nyelvhasználatban is létezik az "életem!" megszólítás a szeretett személlyel kapcsolatban. De az, hogy a Szűzanyát dulcēdo, azaz édesség megszólítással illeti ez az ének, meglepő és költői fordulat. De hát költemény ez a javából! Ezért lehet, hogy negyedik sora az et spēs nostra (=reményünk) megszólítás után mégegyszer szerepelteti a salvē köszöntést, ezúttal hosszú é-vel, hogy összerímeljen a 2. sor misericordiae szavának é diftongusával.

 

A következő vesszakban az 1. és a 3. sor cseng össze gondolatritmusában és rímével is: Ad tē clamamus (=hozzád kiáltunk); ad te suspiramus (=hozzád sóhajtunk). Ez az utóbbi szó megint ismerős lehet, mert igekötő nélküli alakjában szerepel a “Dum spiro, spēro" (=amíg élek, remélek) Seneca-mondásban, ami Prohászka[2] püspök úr jelmondata lett. A clamamus és a suspiramus alanyai persze mi vagyunk: exulēs filii Evae, Évának száműzött (ti. A Paradicsomból kiűzött) fiai, gementēs et flentēs, a nyögők és sírók. Ezt a két melléknévi igenevet itt is szabad határozói igenévnek fordítani és végső magánhangzóikat röviden ě-nek ejteni, ahogy a dallam kívánja. Ez a két szó egymással cseng össze, így a szakasz utolsó sora: in hac lacrimarum valle, nem kell, hogy összerímeljen valamivel, ezért a valle szó végének é ejtése (ahogyan azt az éneklőktől sokszor halljuk) szükségtelen és helytelen, hiszen ez a latin vallis (=völgy) szónak a határozós esete, az pedig rövid e-re végződik. Ez a helymeghatározás -- in hac valle = e völgyben -- gyönyörű szóval egészül ki: lacrimarum = a könnyeinknek ebben a völgyében. Ezt persze lehet hagyományosan siralomvölgynek fordítani, de minthogy a magyar könny szó ugyanolyan gyönyörű, mint a latin lacrima, legalább az előző sor nyögve, sírva szavai helyére érdemes lenne beiktatni.

 

A következő versszak újabb, meghökkentő megszólítással fordul a Szűzanyához. Két sürgető szócska: eia ergo (=nosza hát) után ez következik: advocata nostra. Az advocata szót hiába keresnénk a klasszikus latin szótárában. Ott csak advocatus létezett, a “védelmező férfi", akit (a szó eredeti értelme szerint) odahívott[3] valaki maga mellé, amikor a törvényszék előtt kellett megjelennie. Ez a védelmező esetleg csak tekintélyével, személyes ottlétével védte védencét, de lehetett tanácsadója is. Az idők folyamán az advocatus foglalkozássá vált és “védőügyvéd" értelemben volt használatos. Nőnemű alakja, az advocata a nostra birtokos névmással megtoldva rendkívül sokat mond a Szűzanya szerepéről.

 

A következő sorok arra kérik őt, hogy illos tuos misericordēs (az ének kedvéért misericorděs -- rövid e-vel) oculos = a te könyörülő szemeidet ad nos converte = fordítsd ránk. Költői és lélektani lelemény, ahogyan a kérésbe újra beleszövődik a könyörületesség, immáron melléknévi alakban, a szem jelzőjeként. Az oculus (=szem) szót egyébként a szemüvegre használt régies okuláré szavunk és orvosi szakszavaink őrzik; a converte meg a konvertál (= átvált) és konvertita (= hitet váltó) szavak miatt lehet ismerős. A második kérés: mutasd meg! (=ostende), összerímel a converte és a jóval előbb elhangzott valle szavakkal. A második kérés tárgya, akit Szűzanyánk majd megmutat számunkra (=nobis) et Jesum (=Jézust is), akinek értelmezője egyben magyarázata is annak, miért a Szűzanya mutassa meg: benedictum fructum = áldott gyümölcsét ventris tui = a te méhednek. A gyermeket gyümölcsnek nevezni a klasszikus latin is szokta, de áldottnak csak a bibliai latin nevezi azt a gyermeket, aki a megváltót jelenti. A benedictus, ami a Benedek és Bence nevekben él tovább, eredetileg azt jelenti: jónak mondott. Az utolsó mondat időhatározója: post hoc exilium (= e száműzetés után) megismétli a száműzött (exul) szót, kissé módosult, főnévi alakban. Közös ősük a talaj és a kifelé szavakból lett, tehát a száműzött az, aki a biztos talajt elveszti a lába alól.

 

A záró dícséret Szűz Mária (virgo Maria) szép jelzőit sorolja ó felkiáltásokkal: clēmēns (=kegyelmes), pia (= kegyes, mai szóval inkább jóságos) és végül a kezdő sorok dulcedo-ját visszhangzó dulcis, aminek latin alakját a cukornál 250x édesebb édesítőszerre használjuk, magyar megfelelője nincs is.

 

Végül álljon itt egyben a Salve, Regina latin szövege, mellette az általam készített, énekelhetőbb, verses fordítása!

 

Salvě, Rěgina,

Mater misericordiae,

vita, dulcedo,

et spēs nostra salvē!

 

Ad tē clamamus,

exules filii Evae.

Ad tē suspiramus,

gementěs et flentěs

in hac lacrimarum vallě.

 

Eia ergo,
Advocata nostra,
illos tuos
misericordes oculos
ad nos convertě!

 

Et Jesum,
benedictum fructum
ventris tui
nobis post hoc exilium
ostende!

 

O, clēmēns, o pia,
o, dulcis virgo Maria!

 

Drága Királynőnk,
anyja a könyörületnek,
élet, édesség,
reményünk, köszöntünk!

 

Hozzád kiáltunk

Éva száműzött fiai.

Tehozzád sóhajtunk,
könnyezve, zokogva
ebből a siralomvölgyből.

 

Ezért tehát,
szószóló jó Anyánk,
sugaraid
könyörületes szemednek
fordítsad felénk!

 

És Jézust,
áldott méhed drága
gyümölcsét is,
nekünk száműzésünk után
mutasd meg!

 

Ó, kegyes, ó jó,
ó,édes szép Szűz Mária!

 

[1] Szőke Ágnes már évtizedek óta tanítja a latin nyelvet nagy sikerrel az Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumban, és eddigi pályafutása során tanítványai révén jelentős eredményeket tudott felmutatni országos latinversenyeken. Könyvei nem véletlenül szerepelnek az ELTE bölcsészkarán a latin nyelv és irodalom tanulmányozói számára kötelező vagy ajánlott irodalomként.

Engedélyével adjuk közre írását.

[2] Prohászka Ottokár volt a Regnum Marianum "megálmodója", szellemi vezetője a kezdetekben

[3] Ezt jelenti szó szerint a hímnemű főnévi formájában

 

Mány község honlapját a jacsa.NET készítette. A szerkesztők névsorához kattintson ide!