e-Kormányzat: rendeletek, határozatok  ·  Honlaptérkép  ·  Levélküldés 2018. november 17. szombat, Hortenzia, Gergő napja 
A faluról
Önkormányzatunk
Polgármesteri Hivatal
Intézmények
Civil szervezetek
Egyházak
Hasznos információk
Hírarchívum
Vállalkozói oldal
Általános közzétételi lista
Közbeszerzés
 

A gyülekezet története

Neve német eredetű személynévből keletkezett magyar névadással, jelentése: "derék, bátor férfi," és 1321ben bukkan fel "Man" formában (Kiss). László király 1082. évi oklevelében említi Mányt, mint a veszprémi püspökség birtokát. A XIV-XV. századokban több Mány is volt a Báztéi-család birtokában (F. Szabó G.: Fejér vm). 1325-ben személynévként fordul elő XII. János pápa oklevelében, melyben utasítja a kalocsai érseket, hogy Zalankemeni Mány által Zalankemenen épített kápolnát szentelje fel. Salamon Ferenc történetíró szerint "a mohácsi vész idején Buda vidékén oly sűrűn álltak a falvak, hogy szinte egymást érték." De a mohácsi síkról Buda felé vonuló török-tatár sereg útjában mindent feldúlt és elpusztított. Egy 1785. évi protokollunii bejegyzés szerint: ,,...temetőnkben a temetkezés oly régen megkezdetett, hogy arra emberek ma nem emlékeznek; első sorban temetkeztek a református lakosok ama puszta templom körül, melynek most már csak egy falának áll fenn valami darabja és amely úgy látszik, hajdan a napkeleti valláson levőktől építtetett." (E körülmény a XV. századba teszi a templom fennállását.) A XVI. század közepén azonban nincs itt falunak nyoma, sőt a másfélszáz évig tartott török uralom enyészetes lehelete terjedt szét s ült rá e vidékre, mely csak sejteti, hogy 1580 körül létezett Mány község. Az 1580-81. évi defter is megemlékezik egy "Magy" nevű, hat házzal bíró faluról, mely valószínűleg Mány lehetett (a lakók nevei: Víg Balázs, Molnár István, Szűcs Mátyás, Sarkadi József, Szentős János, Hegedűs Máté volt). E magyar nevű lakosok a "magyar vallást" (a reformátust) követték és valamiféle egyházi szervezetben élhettek, de erről semmit sem tudunk. A tizenötéves háború idejének 1597. évéről ezt írja Illésházy István nádor: "a falvak Buda környékén mind puszták, elfutott róluk a nép." Gebhardi így ír: "a török nagyvezér Székesfejérvár körül fekvő helységeket elpusztítván a tatárok által, Buda alá vonult." Pecsévi török történetíró ezt jegyzé: "Szuleiman a meghódított budai területet elengedte pusztítani, a pórnépet rabszolgaságra hurczoltatni, a falvakat fölégettetni." Olyan nagy pusztulás érte e falut, hogy míg pár év mulva a környék falvai életre keltek, addig Mánynak semmi nyoma, az 1619-32 évek között sem az országos levéltár, sem az egyházkerületi jegyzőkönyvek nem emlékeznek róla. Még az 1652. évi kerületi jegyzőkönyvben sem szerepel, de az 1660-as években már szervezett egyház létezését tételezi fel benne. A fejérvári seniorátus 1664. évi jegyzőkönyve írja, hogy Bogdányi Mihály volt az első - ismert - prédikátora (aki 1656-76-ig szolgált). Ezzel a feljegyzéssel egybevág az 1721-ben - a templom eredete és építése ügyében - kihallgatott (58 éves, vagyis 1663-as születésű) tanú vallomása, hogy "az ő születésétől fogva mindétig a helvétusoké volt a mányi templom." Egy 1745-beli, hasonló ügyben kihallgatott 79 éves másik tanú vallomása: "ő nem tudja a templom építésének idejét, valamint predikátor és oskolamester odajövetelét sem, mert mindkettő volt már a török világban is." Úgy lehet, hogy a falu a XVII. század közepén kezd benépesülni, de a - szájhagyomány szerint - nem a régi helyén,, a gyulai-dűlőben." A pozsonyi vértörvényszék iratai szerint a Zrinyi-Wesselényi-Nádasdyféle összeesküvés kapcsán megidézték a mányi egyház lelkészét is (mintha akár ő, akár a többi prédikátor részesei lettek volna ennek). A bécs ostromára siető, majd onnan visszavert török sereg kegyetlenül feldúlta a falut (1683), mely ezután egy ideig leégve és néptelenül állt, de még abban az évben visszatért lakossága megépíti romlását, kijavítja egyházi épületeit. Pár év mulva, Buda visszavívásakor (1686) azonban ismét romlást szenved. A török uralom igájának levételével a lakosság szaporodásnak indul, de az eddigi terhek simulásával más megpróbáltatások nehezedtek a népre. A falu ennek ellenére az 1694-es népösszeírás szerint fennáll, és egyháza Lampe-Ember Pál szerint ez időben anyaegyház. Az 1696. évi vármegyei népszámlálás 27 magyar családot (kb. 150 lelket) talált Mányon, akik most is a "magyar vallás" követői voltak és neveiket olvashatjuk Biczó Pál könyvében. Az ezekre az időkre jellemző állapotok, a felfordult politikai viszonyok, a jövő-menő hadi seregek sarcolásai, az adózások sokszorozódása, a Rákóczi-féle mozgalom minden tekintetben károsan hatott a lakosság községi, gazdasági, egyházi, családi és egyéni életére (Károly I. 483 és IV. 378).

A szervezkedő polgári község bizonysága a: "Mányi falu pecsétje 1716." Az ekkor két-háromszáz lelket számláló gyülekezet javítja nádtetős oratoriumát, elébe új haranglábat állít, melyre 1716-ban új harangot szerez, iskoláját pedig tatarozza. De hamarosan beköszöntött az ellenreformációs elnyomás ideje Mányban is, hol a reformátusokat a veszprémi püspök a katholikus plébános hatósága és felügyelete alá helyezte, neki tartoztak volna adózni, gyermekeiket nála kellett volna kereszteltetni, a házasokat neki kellett volna összeadni, s a halottakat eltemetni, pedig 1721-ben, a templom ügyében meghallgatott tanúk vallomása szerint: "sokkal többen vannak helvétikus gazdák, mint pápisták." A kis templom, mely az előző század közepe táján karókra épített tapaszos (patics) épület volt, oly romladozó állapotra jutott, hogy a falazatot gerendákkal kellett megtámogatni, és az 1720-as években düledezni is kezdett, mennyezete több ízben beszakadt. A gyülekezet elhatározta, hogy helyette erős, szilárd anyagból új és nagyobb templomot épít, szándékukat bejelentették a földesúrnak (a gróf Batthyány család fejének), kinek ősei adományozták hajdan a fundust. Mivel ő meggyőződött afelől, hogy a templomocska menthetetlenül és rövid időn belül összedől, nem ellenezte az új templom építését. Mányi Ács János prédikátor idején - 1730-43 - 1730-31-ben tetemes költséggel, de megint csak nádtetővel felépült a templom, abba 1734-ben karzatot és cintériumot, mellé 1736-ban pedig fatornyocskát csináltattak (164 frt 83 dénár és 6 mérő búzáért). A bicskei plébános azonban az engedély nélküli építkezésért feljelentette őket a veszprémi püspöknél, aki a Helytartó Tanács tudomására hozta a történteket. Ez vizsgálatot rendelt el az ügyben, amit 1745-ben megejtettek, a végén a királynő dorgálásban részesítette a híveket (s kilátásba helyezte, ha "ezután felső engedély nélkül bármíly csekély javítást vagy építkezést merészelnének megejteni, templomuk le fog romboltatni és a földdel fog egyenlővé tétetni"). A templom megmaradt ugyan birtukukban, de minduntalan ki voltak téve olyan vizsgálatoknak, melyek a templom, a szent edények és a keresztelés dolgában a veszprémi püspök rendelete folytán történtek, s pénzbe kerültek, amit az 1764. évi bejegyzés így örökített meg: "a pápista visitátornak adtunk nem örömest flor 3, idest három forintokat." Továbbá az egyházi épüle teket mindig kellett javítani, s még a legkisebb esetben is kérvényezni kellett, melyet minden esetben költséges helyszíni szemle előzött meg, ezután legtöbbször csak részleges engedély érkezett. A legrosszabb tilalom a katholikus ünnepek (évi 30 nap) munkálkodás nélküli betartása volt, mert ha református ember ezeken dolgozni merészelt, a vármegye katonái elfogták vagy megbírságolták, esetleg vasraverték őket. De még a térítések által sem fogyatkozott a reformátusok száma, sőt p1. 1731-ben egy Szabó nevű katholikus család tért református hitre hat tagjával. 1736-ban a harangoknak kőfundamentumra fatornyot építettek engedéllyel, a templomot többször javították és nádazták, 1738-ban 170 fontos harangot öntettek 117 frt-ért. (Itt jegyezzük meg, hogy ezidőtájt a gyülekezet lélekszáma 6-700 lehetett, de tagjai közül az 1739. évi nagy pestisjárvány 269 főt elragadott, ennek ellenére 1800-ra a lélekszám elérte az 1200-1300 lelket.) Iskolát és papiházat csináltattak, 1758-ban "szerzett az ekklézsia a maga lelkipásztora hasznára egy zöld, kétfelé nyíló ajtóra könyvtartó tékát." Marossi János - 1770-1800 - prédikátorsága idején - a Türelmi Rendelet következtében - megkönnyebbedett a protestánsok helyzete, ezért 1786-87-ben nagyobb építkezések történtek. A templomot is bővítették (került "739 frt 64 pénzbe") és új iskolát építettek. Zágonyi Sándor - 1800-17 - idejének a kezdetén kitűnt, hogy a templom kicsiny és rozzant, a célnak meg nem felelő, helyette tehát új és tágas templomot kellett építeni kőtoronnyal együtt. Az 1804-ben meghirdetett adakozás eredménye ezer frt lett, mely egy évtized alatt annyira felszaporodott, hogy a régi templom helyén 1816-ra felépült az új fazsindelytetős templom tornyával együtt (több ezer frt-os költséggel, tetemes földesúri segéllyel, a traktus egyházainak adakozásával), tornyába két harangot helyeztek, a régit és egy 1800-ban öntött nagyobbat. 1816-ban Báthory Gábor püspök meglátogatta az egyházat, melyben mindeneket "ékesen és jó renddel" talált. Juhász Zsigmond 1823-53-ig tartó szolgálati ideje alatt az egyház anyagi ügyei rendeződtek, a hívek 1400-ra szaporodtak. 1841-ben díszes szószékkoronát készíttettek (150 frt költséggel), 1845-ben (a gyülekezet asszonytagjai) egy piros bársony, dús aranyozással áttört nagy úrasztali terítőt adományoztak. 1847-ben a rozzant paplak helyett újat építettek. Kiss Károly 1853-95-ig tartó szolgálati idejének kezdetén, 1854-ben a lelkészi udvaron gazdasági épületet, majd 1858-ban új iskolát építettek, 1862-ben a templom és toronytetőt javították (310 frt költséggel), 1864-ben takarékmagtárt állítottak fel, 1864-ben a templomot renoválták, 1873-ban egy kb. 650 kg-os harangot vettek, majd ismét templom és toronytető javítás történt, 1875-ben márvány úrasztalát készíttettek, rá és a szószékre (katedrára) zöld bársony terítőket csináltattak. 1877-ben a papikertet kerítették körül, fészert és méhest csináltak, 1880-ban a templomot és a tornyot zsindelyezték (800 frt), 1881-ben a gazdasági épületeket javították, valamint orgonát építtetnek (2014 frt értékben), 1883-ban a templomra és a papilakra vízvezető csatornákat szereltettek, majd 1885-ben ismét a templomot és a tornyot javították (700 frt). Szász Károly püspök 1890-ben egyházlátogatást végzett a gyülekezetben, 1891-ben pedig két új harangot öntettek (6 és 7 q-st, a régieket becserélték), 1895-ben a templom és a papiház tetejét újították. (Az eddigiek Biczó Pál nyomán készültek.) 1936ban új parókiát építettek. A II. világháború 1945 eleji hadszínterének idején a falu lakosságát kitelepítették, három hónapig itt állt a front. A templom, benne az orgona, a parókia és az iskola használhatatlanná vált. Először az iskolát állították helyre, sokáig abban tartották az istentiszteleteket. Majd állami segítséggel és sok áldozattal 1951-ig ideiglenesen helyreállították a templomot. 1958-ban a templomba bevezették a villanyt, majd belső-külső felújítás történt. 1977-ben megkurtították a templomi padokat, a legénykar alját üvegfallal elválasztották és fűthetővé tették, 1979-ben palázták a templom tetőzetét. 1985-ben helyreállíttatták az ideiglenesen kijavított orgonát. 1990-ben új ablakokat készíttettek a háború után javítgatott ablakok helyére. 1991-ben megöntették a harmadik harangot, így azok az itteni szóhasználattal élve most már "hármaznak!"

A kelet-nyugati tengelyű templomnak keleti, háromszintes, 30 m magas homlokzati tornya van. A templom főhomlokzatán a félköríves záródású kőkeretes, vállkővel és zárókővel ellátott bejárati ajtó fölött magasan három egyenes záródású téglalap alakú ablak áll a felmenő, oszlopfőkben végződő falsávok tükreiben. Az alsó két szintet széles párkány választja el egymástól. A második szint közepén egy kis szegmensíves záródású, két oldalon egy-egy kicsiny kör alakú ablak van. Az egyenes oromfal két szélén kővázák állanak. A torony harmadik szintjén a falsávok lábazatból indulnak, s minden irányban a bejárati ajtóhoz hasonló harangházablakok vannak. Felül órapárkány zárja a torony falazatát. A hagymaalakú sisak legfölül nyolcszögletes gúlában folytatódik. A templom oldalfalain faltükrökben helyezkednek el a nagyméretű, félköríves záródású ablakok. A templom nyugati vége egyenes záródású. A déli oldal közepén van egy kicsi oldalbejárat. A 12 X 34 méteres belsőt sík, vakolt mennyezet zárja és mindkét végében háromnyílásos hatalmas kőkarzat épült. A nyugatai karzaton áll az orgona, melyet Országh Sándor épített 1881-ben tizenkét változattal. A klasszicizáló, elegáns szószék és fölötte a szószékkorona az északi falhoz simul, alatta a Mózesszék, előtte vaskos lábon áll a márvány úrasztala. Az impozáns, műemlék jellegű, késő barokk templom 400 ülőhelyes.

Három harangja van. A 700 és 250 kg-os harangjait Szlezák László öntötte 1922-ben Budapesten, a 150 kg-osat Gombos Miklós 1991-ben Őrbottyánban. - Fényes Elek szerint "Nagy-Mány-"ban 1490 református, 653 katholikus, 5 óhitű, 1 zsidó, az 1911-es névtár szerint 1314 református és 1389 másvallású lakott. A reformátu­slak száma 1992-ben 600.

Várady József: Dunamellék református remplomai c. sorozatának 2. részében található Mányra vonatkozó cikk szöveges anyaga

 

 

 

 

Mány község honlapját a jacsa.NET készítette. A szerkesztők névsorához kattintson ide!